Infokommunikáció látássérült szempontból

 

Előszó:

„Vakok világa" nincs. Ők nem külön világban élnek, hanem itt köztünk, a mi közös világunkban, még akkor is, ha életvitelüket kissé másképpen kell alakítaniuk.

Látó ember és nemlátó ember között legfeljebb csak külsőségekben vannak különbségek, eltérések.

A látássérülés, mint fogyatékosság az enyhe látásromlástól egészen a teljes vakságig terjed, így ez egy átfogó kifejezés.

A látásnak rendkívül fontos szerepe van az ember életében, hiszen az ismeretek zömét a látás útján szerezzük. A látásunk adja a környezetünkből az információk 70-80%-át, így természetes, hogy csak nagyon nehezen tudjuk elképzelni, miként lehet a kép, a látvány, azaz a látás nélkül létezni.

A társadalom szemlélete lassacskán változik a fogyatékos emberek irányában, de sok még a tennivaló - mindkét fél részéről - annak érdekében, hogy az esélyegyenlőség maradéktalanul megvalósuljon.

 

Braille-írás:

Ha a vakokról és a gyengénlátókról beszélünk, a Braille-írás elsők között merül fel a köztudatban.

Braille-írás (pontírás, vakírás) a látássérültek olvasási és írási rendszere.

A Braille nem egy külön nyelv, hanem csak egy nyelv speciális olvasási és írási módszere.

 

Közlekedés:

A látássérült emberek számára az egyik legnagyobb kihívást az önálló közlekedés jelenti.
A fehérbot a kéz meghosszabbítása. A vak ember a következő lépés előtt kitapintja a talajt, hogy az esetleges akadályokról információt szerezhessen.

A vakvezető kutya speciális kiképzésénél fogva megtanulja, hogyan vezesse vak gazdáját nagy forgalmú utakon, felbontott járdájú utcákon, építkezések állványai alatt...

Mivel a gazdának szüksége van arra, hogy a lehető legtöbb helyre elkísérje őt kutyája, így az intézményekbe is lehetőséget kell nyújtani fogadásukra.

Ezen túl, természetesen nélkülözhetetlen a porta vagy recepció szolgálat, illetve a segítőkész munkatársak jelenléte, akik személyes segítséget nyújthatnak.

Intézményekben a tájékozódást segítõ eszközök: táblák, információs füzetek, vezetõvonal, figyelmeztetõ jelzések.

 

TÁBLÁK:

Típusok: térképek, helyiségnév táblák, irányító táblák, információs táblák

Tervezéskor az alábbi szempontokat kell figyelembe venni:

 

Térkép:

Az épület belsõ nagyvonalú kialakítását jelöli tapintható formában. Amennyiben vezetõvonallal is rendelkezik az intézmény javasolt a vezetõvonal tapinthatóvá tétele. A helyiségek megközelíthetõségére helyezzük a hangsúlyt. (Pl. a vizesblokk belsõ elrendezését nem szükséges megjeleníteni, törekedni kell a minél egyszerûbb értelmezhetõségre!)

A térképek emeletenkénti felbontásban való kihelyezése megkönnyíti a többségi társadalom és a látássérültek tájékozódását. Több szintes épület esetén az emeleti térképet az adott szinten kell megjeleníteni, valamint ez esetben a földszinten ajánlott külön táblán a szintenkénti funkciókat felsorolásként megjeleníteni. Ezáltal a földszinti térkép a földszintre kerül, valamint támpontot kap a látogató a további szintek funkcióiról. (Amennyiben a további szintek térképe is a földszinten jelenül meg, úgy a látogatónak memorizálni kellene az útvonalat.)

Tájékozódás szempontjából elõnyös, ha a szintek eltérõ színnel vannak jelölve.

 

Táblakihelyezés:

 

VEZETÕVONAL:


A talajburkolati anyagok tulajdonságainak különbségével kialakított burkolati sáv:

A vezetőcsík az eligazodást, az iránymutatást szolgálja, és egyben azt is jelzi, hogy a látássérült biztonságos helyen van.
A nem-látássérültnek jelzi, hogy ne rakjon akadályokat a sávra.

Anyagát tekintve: textil-, gumi, műgyanta, eltérő felületű és színű burkolati sáv, (stb.) is lehet, a csúszásmentesség, illetve a tisztíthatóság figyelembevételével.

Kerülendő a puha, süppedő anyag, amely megnehezíti a kerekesszéket használók közlekedését.

Optimális vastagsága: 0,5 cm, vagy kevesebb, azonban legfeljebb 2 cm vastagságú lehet, ami még leküzdhető akadályt jelent a közlekedésben.

Szélességének meghatározásakor figyelembe kell venni a járófelület szélességét, valamint az alkalmazandó vezetővonal felületi tulajdonságait, 0,3 - 0,5 m szélesség javasolt.

A vezetőcsíkok elején és végén (elágazások) figyelmeztető jelzéseket és választási pontokat ajánlatos elhelyezni.

Figyelmeztető jelzésként funkcionálhat a vezetővonal megszakítása is, a vezetővonal kialakítását tekintve eltérő taktilis és vizuális jellemzőkkel bír maga a burkolat.

 

FIGYELMEZTETÕ JELZÉSEK:


A vezetővonal folytonosságába illeszthető, tőle jól elkülöníthető jelzése figyelmeztetik a járókelőt a várható:

Az akadályok észlelésére szolgáló figyelmeztető jelzés a veszélyforrás teljes szélességben kell legyen, a kikerülhetőség elkerülése érdekében.
A falból kiálló berendezési tárgyakat kerülni kell, amennyiben ez nem megoldott a talajtól mért 0,3m magasságban szükséges jelölni (korláttal), ez vonatkozik a megállító táblákra is.

 

TÁJÉKOZTATÓK, KIADVÁNYOK stb.


A papír alapú írott/nyomtatott dokumentum minden intézmény rendszerében alapvető fontosságú.  Az egyenlő esélyű hozzáférés érdekében javasolt kivitelezés:

Kombinált írással javasolt kivitelezni, amely a nagyított betűs nyomtatást és a Braille-írást egyazon dokumentumban tünteti fel. (Látók és látássérültek számára egyaránt olvasható) Az egyszerű fogalmazás az értelmileg sérültek számára is megkönnyíti az értelmezést.

 

JELZÉSEK:


A jelzések alapkövetelményei:

A jelzések követhetőek legyenek, azaz adott épületen belül azonos színű jelzések, azonos információt hordozzanak.

 

NYÍLÁSZÁRÓK:


Az ajtókeret színének jól el kell különülnie az ajtólaptól, valamint a faltól, a jól észlelhetőség végett.

 

KEZELÕEGYSÉGGEL ELLÁTOTT BERENDEZÉSEK:


Felvonók, liftek, csengők, sorszámosztó berendezések, automaták, stb.

 

KOMPLEX:

A környezet megépítésénél, átalakításánál komplex módon, minden fogyatékossági csoport igényeit figyelembe véve kell eljárni.

Az akadálymentesített környezet egyenlõ esélyû hozzáférésérõl akkor beszélhetünk, ha mindenki számára igénybe vehetõek, értelmezhetõk, érzékelhetõk, biztonságosak. Az építményben található valamennyi közösségi funkció, illetve az ott nyújtott valamennyi szolgáltatás mindenki számára elérhetõ.

A fogyatékosság olyan minõségileg más, a normálistól eltérõ sajátosság, amelyben a változások és a fejlõdési lemaradás több évre tehetõ és maradandó, irreverzíbilis. Fogyatékosság fajtái: testi és/vagy mozgási, érzékszervi, értelmi, halmozott.

A környezet valamennyi fogyatékossági csoport számára történõ komplex akadálymentesítése:


Fogyatékossági csoportok bemutatása:

LÁTÁSSÉRÜLEK

A látássérülés, mint fogyatékosság az enyhe látásromlástól egészen a teljes vakságig terjed, így ez egy átfogó kifejezés.

A látásnak rendkívül fontos szerepe van az ember életében, hiszen az ismeretek zömét a látás útján szerezzük. A látásunk adja a környezetünkbõl az információk 70-80%-át. A látás segíti az embert a térbeli tájékozódásban, a helyváltoztatásban, távolságbecslésben, részletek, színek, formák, kontrasztok, tárgyak megkülönböztetésében. A tapasztalatgyûjtésben is igen nagy szerepe van, befolyásolja a viselkedés alakulását is. Megállapíthatjuk, hogy a látástól függ a társadalmi beilleszkedés akadálymentessége. A látássérült emberek számára az egyik legnagyobb kihívást az önálló közlekedés jelenti, melyhez vannak segítõ eszközök.

Tájékozódásukhoz, információszerzésükhöz, valamint biztonságuk érdekében esetenként személyi segítõ bevonása indokolt!

Tágabb értelembe, ebbe a csoportba sorolhatóak a színtévesztõk, illetve színvakok, számukra az információk színkontrasztjainak kiválasztása bír jelentõséggel a tájékozódásban.

HALLÁSSÉRÜLEK

A hallássérültek megjelölés gyûjtõfogalom, amelybe beletartoznak az enyhe, a közepes és súlyos fokú nagyothallók, valamint a siketek. A hallássérültek többsége rendelkezik hallókészülékkel kihasználható hallásmaradvánnyal. A siket emberek csak a legmélyebb hangokat és a vibrációt érzékelik, a beszédet egyáltalán nem. A beszédelsajátítás kisgyermekkorban nagyrészt a hallás révén megy végbe, a hallássérülteknél nehezített a beszédmegértés és a beszéd kialakulása. Nyelvi nehézségeik miatt hátrányba kerülhetnek az emberekkel való kommunikáció során.

Számukra esetenként nem elegendõ a speciális technikai segédeszközök használata, hanem éppen a nyelvi nehézségek miatt a személyi segítõk bevonása is indokolt.

Fontos hangsúlyozni, hogy a hallássérülés következményes jelenségei elsõsorban a beszédfunkciókra terjednek ki, s nem érintik az intelligenciát, az értelmi képességeket!

A hallássérültek köznapi kommunikációja hangos beszédben, egy csoportnál jelnyelven is történhet. Az utóbbinak az egymás közötti érintkezésben vizuális túlsúlya miatt a súlyos fokú hallássérültek számára meghatározó szerepe van. Az alapvetõen jó szájról olvasókat, s a jelnyelven általában nem kommunikálókat ún. orális tolmács segítheti, aki a beszélõ mondanivalóját jól artikulálva, halkan ismétli meg, ill. saját hangját "kölcsönözve", megismétli a hallássérült személy által, nehezebben érthetõ módon mondottakat.

Szervesen nem kapcsolódik a hallássérültek körébe a mutizmus (némaság, hangadási képtelenség), azonban a hallássérülteket segítõ jeltolmács nyújthat számukra is megfelelõ megoldást a kommunikációhoz.


ÉRTELMI FOGYATÉKOSSÁG

Az értelmi fogyatékosság a központi idegrendszer fejlõdését befolyásoló örökletes és környezeti hatások eredõjeképpen alakul ki, amelyek következtében az általános értelmi képesség az adott népesség átlagától - az elsõ életévektõl kezdve- számottevõen elmarad, és amely miatt az önálló életvezetés jelentõsen akadályozott. Értelmi fogyatékosnak tekinthetõ, akinek értelmi teljesítménye negatív irányban eltér a normál, átlagos értelmi képességektõl. Intelligenciateszttel megmért intellektuális teljesítõképessége (IQ-ja) 68 alatt van.

Tájékozódásukhoz, információszerzésükhöz, valamint biztonságuk érdekében mindenképpen személyi segítõ bevonása indokolt!

 


A komplex akadálymentesítés megvalósításához kérje a rehabilitációs szakmérnökök segítségét.